A 483-as szobában,
Álmom édes otthonában.
Minden emlék magamra hagy,
Mert nincs itt semmi, mi nem te vagy.

Képzeletben te is ott jársz,
Bár tudhatnám, mire is vársz?
Csak nézem az arcodat
És hallom a hangodat

Beszélj lassan, ne túl gyorsan,
Nyisd ajkaid óvatosan
Hangod felrepít a mélyből,
Szavaid szárnyán figyellek az égből.

Ha velem maradsz egy időre,
Nekem te szent leszel örökre.
Mert nem engedlek el, itt leszek veled,
Nem hagyom, hogy bármi elragadja kezed.

Segíts nekem repülni,
A világtól menekülni
Utánad nem lesz semmi,
Ne engedj eltévedni

Mert te az vagy, ami én nem,
De tudom, el fogsz hagyni engem.
Egymás után mennek a napok,
Én pedig végleg egyedül maradok.

Halott vidék lakásom,
Ha a szállodáról álmodom.
Minden éjjel újra várom,
Hogy mássá váljon ez az álom.

Csend honol az éjszakában,
Üdvözlet a szállodában.
És ott leszek majd álmomban
Veled, a 483-as szobában.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.